Régi emberbarát vagyok,
Kétségtelen kissé hangos.
A tenyésztett állatok közt
A helyem is elég rangos.

Nyolcezer év távlatából,
Sumír származásom óta,
Szolgálom a magyarságot,
Rólam is szól vers, meg próza.

Megértem a gazdi nyelvét,
Azt is ahogy szeme rezdül,
Mindig a nyomába járok,
Sosem hagyom ôt egyedül.

Minden javát számon tartom,
Idegen ahhoz nem nyúlhat,
És ha mégis megkísérli,
Máris vehet ruhát újat.

Ôrzök lakást, autót, házat,
Terelem a jószágokat.
Igénytelen vagyok nagyon,
Ritkán eszem és nem sokat.

Gazdi újságját felhordom,
Sziázok, ha kell valami.
És mert néha házban élek,
Hangom csak ritkán hallani.

Testem gyapjú szôrzet fedi,
Oly fekete, mint a tinta.
Gombszememet tincs borítja,
Bundám testem mindig tiszta.

A frizurám kissé kócos,
Nem kimondott borbély remek.
Hosszú zsinóros a ruhám,
Ezzel dicsekedni merek.

Hosszan lelógatott fülem
A neszekre rögtön rezzen,
Ami hamis , alattomos
Ösztönösen észreveszem.

S aki eddig nem sejtette,
Milyen állat típus vagyok,
Szaladjon az újsásoshoz
Vegyen meg egy kutyás lapot.

Lapozza fel az elején,
Keressen egy kócos ebet,
Mely általam ismertet
A fajtámból egy remeket.

Ott ülök kinyújtott nyelvvel
Félrehajtom kerek fejem.
Elárulom Puli vagyok,
„Becses jószág” az én nevem.

             (Ismeretlen szerző)